Barion Pixel

II.Ludwig van Beethoven

Symphonie Nr. 1 C-dúr Op.21 Adagio molto-Allegro con brio / Andante cantabile con moto
Menuetto Allegro molto e vivace / Finale Adagio-Allegro molto e vivace

Szerző: Sugár Gergely

Ludwig van Beethoven (1770-1827) 21 évesen, Mozart halálának évében költözik Bécsbe, hogy lehetőleg mindent megtanuljon Haydn-től, és megmutassa magát a világnak. Így kell kezdődnie minden rendes koncertismertetőnek, hiszen ezzel már eleget is tettünk a huszonéves Ludwig leghőbb vágyának, és egy mondatban említettük Haydnt, Mozartot és Beethovent. Ez a törekvés Beethovent egy életen át elkíséri, jobban mondva kísérti, mert legyünk őszinték, kora nem mindig a lánglelkű komponista géniuszt, sokkal inkább a dühkitöréseitől, gorombaságától és szorgos önpromótálásától kevésbé szimpatikus virtuóz muzsikust látta benne. Ma már nyilvánvaló, hogy ez a gorombaság, keserűség és az oly gyakori meg nem értettség akár jogosnak is tekinthető.
Hogy miért? Mert alig akadt zenész magán Beethovenen és néhány valóban virtuóz muzsikuson kívül, aki tisztességesen le tudta volna játszani műveit; „…foglalkozom is én a maga vonós kezével amikor a Jóisten szól hozzám…“.
1800. április 2-án, röviddel éjfél előtt a Burgteatherben, ott, a már említett Naschmarktól rövid sétára hangzik el Beethoven első jótékonysági hangversenye, és itt kerül bemutatásra első, Op. 21-es C-dúr szimfoniája. (Megint beleestem a programfüzet csapdájába, ezt magyarázni kell…) Tehát először is; Beethoven viszonylag idős, 30 éves, (1800-ban az átlagéletkor 30-35 év), amikor 5 év folyamatos vázlatírás, témakeresés és hangszerelés után végre felcsendül – az egyébként – zseniális darab, C-dúrban, Mozart utolsó – Jupiter – szimfoniájának hangnemében. A jótákonyság, a ‚Benefiz’ nem más, mint a zeneszerző anyagi finanszírozása - így inkább tekinthető üzleti vállalkozásnak Beethoven részéről. A hangverseny programja nem árul zsákbamacskát, a 3-4 órásra tervezett este Mozart és természetesen Haydn művei mellett tartalmaz: egy Beethoven zongoraversenyt, egy nagyszabású kamaradarabot (Beethoven: Szeptett), egy hosszú zongora improvizációt a szerzőtől, majd pedig, mint az est fénypontja, az első szimfóniát!
Miért fontos mindez? Mert pontosan erről szól a darab. Egy új csillag érkezéséről, Mozart és Haydn trónjának követeléséről, a kedélyes trónfosztásról, egy új korszak kezdetéről.

A vállalkozás nem jött be, a kritika legjobb esetben is csak érdekesnek találja a szimfóniát, a szó minden keserű mellékízével, és (az egyébként forradalmi és briliáns) fúvós szólamok alkalmazását – kis túlzással - tűzoltózenekarhoz hasonlítja.
Beethoven forradalmi újítások és meglepetések sorát bújtatja báránybőrbe. Az első tétel lassú, (Adagio molto) Haydn-i bevezetője két ütem alatt válik a Fidelóból majdan visszaköszönő szabadságért esengő recitativóvá, majd a tétel gyors kanyart vesz (Allegro con brio) és egyetlen gesztusból teremt forradalmi indulót.
A második tétel (Andante cantabile con moto) először mintha Mozart stílusát idézné, mégis vérbeli bécsi tánc születik belőle, akár Johann Strauss előképét is belehallhatjuk. Ezt követi a Menuetto (Allegro molto e vivace), mely csak annyira kedves menüett, mint egy Wienerschnitzel, vérmes és feszített Scherzo ez, egy új világ szele.
A Finale zseniális dramaturgiával tétova keresgélésből (Adagio) sziporkázó és briliáns, magával ragadó, ünnepi tüzijátékot (Allegro molto e vivace) teremt, és ezzel teljesíti ki a mindig előre, folyamatosan, tételről tételre tempójában fokozódó szimfóniát. Ma már nyilvánvaló, Beethoven kedélyesen és határozottan új korszakot nyitott aznap este a Burgteatherben, a zene és picit az emberiség történetben is.


I.Wolfgang Amadeus Mozart

Le nozze di Figaro



III.Király Gábor

Négy Fantázia

Ez az oldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Részletek Elfogadom